Féreg kutatas

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Ezt a szócikket be kellene dolgozni a Planaria szócikkbe. A bedolgozás után ezt a cikket törölni kell, vagy — amennyiben a szócikk címe előfordulhat a keresésben — átirányítássá alakítani.

A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be. A halhatatlan féreg egy laposféregfaj.

Bélférgek keserítették meg a bronzkori britek életét A Cambridge-i Egyetem kutatói azt találták, a Kelet-Közép-Anglia és Kelet-Anglia közigazgatási területeken elterülő The Fens nevű édesvizű mocsárvidék lakóit számos különféle bélféreg fertőzte féreg kutatas, amelyek nagy valószínűséggel az állóvizekből gyűjtött állatok — halak, békák és puhatestűek — nyersen történt elfogyasztásával kerültek szervezetükbe, számolt be róla a Daily Mail. A mai Must Farm nevű tanyánál, Peterborough város közelében a bronzkorban létezett egy cölöpökre emelt faházakból álló település. A település szigeteit fahidak kötötték össze, míg a vízen való közlekedés fatörzsekből vájt kenukon történt.

A Nottinghami Egyetem Nagy-Britannia [1] kutatóinak sikerült kideríteni, hogyan képes egy laposféregfaj szembeszállni az öregedéssel és potenciálisan halhatatlanná féreg kutatas. Az örvényférgek osztályába tartozó plenária-fajok már régen felkeltették a kutatók figyelmét korlátlan regenerációs képességükkel, mellyel sérült szöveteiket vagy akár elvesztett szerveiket pótolni tudják.

A kísérletek során a planáriák kétféle típusát vizsgálták: az egyik csoport szexuálisan, megtermékenyítéssel, a másik féreg kutatas aszexuálisan, egyszerű osztódással szaporodott.

Mindkettő látszólag korlátlan regenerációra volt képes: sérülések esetén új izmokat, bőrt, sőt teljes agydúcokat is tudtak pótolni. Korábbi kutatások már kiderítették, hogy a genetikai információt hordozó kromoszómakat alkotó DNS-szakaszok végén található egy géneket nem tartalmazó teloméra -régió.

Ez a régió azonban minden egyes osztódáskor rövidül. Az öregedés során a sejt addig képes további féreg kutatas, amíg ez a szakasz túlságosan röviddé nem válik.

További vizsgálatok során azt is sikerült megállapítani, hogy az osztódások során a gén aktivitása, illetve a telomerázenzim termelése drámai mértékben megnőtt, és ennek eredményeként az osztodással szaporodó planáriák képesek voltak a telomérák hosszát megőrizni. A szexuálisan szaporodó planáriáknál azonban kiderült, hogy bennük a telomérák hosszának megőrzését nem a teloméraenzim fokozott termelése tartja féreg kutatas.

Ennek a mechanizmusnak a kiderítése még rejtély.