Növények és rovarok tylenchida parazitái. Növény- és talajvédelem


A lárvák és az imágók táplálékot vehetnek fel a megtámadott növények gyökeréből, gumójából, szárából és a levelekből. Közöttük kiemelkedő szerepe van a szájszuronyos fonálférgeknek Tylenchida. Szájüregükben kitines szájszurony van, amelynek tűszerű mozgatását izmos bulbuszok végzik.

helmintfertőzés megelőzési intézkedések giardini naxos ristorante milano

A sejtfal roncsolásakor szabadon hozzáfér a sejtnedvhez, amit táplálékként felszív. Vírusvektor szerepük a tevékenységük kísérő jelensége. Az ide tartozó fontosabb fajok növények és rovarok tylenchida parazitái megemlítjük a rizsfonálférget Aphelenchoides bessey Christiea búzafonálférget Anguina tritici Chitwooda szárfonálférget Ditylenchus dipsaci Filipjeva gumórontó fonálféreget D.

A fonálféregfajok többsége váltivarú. A felsorolt fajok megtermékenyített nőivarú egyedei olyan petéket raknak, amelyekben a fejlődés előrehaladott állapotát vedlés követi és ezért a peteburkot már az L2 stádiumban lévő lárva hagyja el.

  1. Féreg gyógyszer 1 éves gyermek számára
  2. Mennyit fizet egy féreg tojás
  3. Propolisz tinktúra megszabadulni a férgektől

Életük során összesen négyszer vedlenek. Ivarszerveik modern gyógyszerek a bélben élő paraziták számára a negyedik vedlés előtt kezdődik meg.

Növény- és talajvédelem - PDF Free Download

Kedvezőtlen körülmények között a fonálférgek egyes fajai képesek életműködésük szüneteltetésére, ami több éven keresztül biztosítéka az életben maradásuknak. A jelenséget anabiózisnak nevezzük, ami széleskörű elterjedésük egyik biztosítéka. Hatékony védekezés a éves vetésváltás. Vannak olyan csoportok, amelyeknél a külső váz elcsökevényesedett, másoknál pedig teljesen hiányzik.

A termesztett és vadon termő növények és rovarok tylenchida parazitái károsító fajok nagy hányada a csupasz és meztelen csigák közé tartozik.

növények és rovarok tylenchida parazitái belfereg nyalkas szeklet

Kültakarójuk felszíne nyálkás, mert a hámrétegben vagy alatta elhelyezkedő mirigyek intenzív nyálkatermelők. A puhatestűek váltivarúak, vagy hímnősek. Az utóbbiaknál a megtermékenyítés kölcsönös, tehát mindkét egyed szaporít. Fejlődésük többnyire növekedés, testük nem szelvényezett. Táplálékfelvétel a szájnyílásban elhelyezkedő két álkapocs és reszelőnyelv radula segítségével valósul meg.

Élőhelyük a dús levélzetű, főleg kertészeti növényállományok, ahol az esti és kora reggeli órákban intenzív a mozgás és a táplálkozás. Tevékenységüket a talaj felszínén ezüstösen csillogó nyálkacsík, táplálkozásukat pedig a rojtosra rágott levélfelületek, vagy a húsos termések odvasítása jelzi. Kárt okozó fajok közé tartozik a recés meztelencsiga Derocerus reticulatum O.

Müllera nagy meztelencsiga Limax maximus Linnaeusa sárga pincecsiga L. Ellenük hatékonyan védekezhetünk úgy, hogy kedvező élőhelyeket alakítunk ki nedves falapok, nedves textil és szalmacsomóks körülöttük kétnaponta oltatlan mészporcsíkot szórunk; ezeken átmászva a csigák nyálkatermelő mirigyei sérülnek, ami a pusztulásukat okozza.

Megnövekedett egyedszám esetén a metaldehid hatóanyag-tartalmú készítmények jó gyérítő hatásúak.

Közöttük találjuk a növényeket károsítók zömét, amelyekkel szemben rendszeresen, vagy legalábbis időszakosan védekezésre kényszerülünk. Védekezési kényszerhelyzetben vagyunk a szántóföldi, kertészeti, üvegházi termesztésben és a raktározott termények, valamint termékek vonatkozásában. A kárt okozó fajokkal együtt hasznos tevékenységet folytatók is léteznek.

A kártevők -- nagyrészt olyan fitofág állatok, melyek a kultúrnövényeket támadják meg és rajtuk jellegzetes elváltozásokat kárképeket okoznak.

Ezek szerepe a növények megporzására a nektárgyűjtésre, a ragadozó, a parazita és a parazitoid tevékenységre, továbbá az elhalt szerves anyagok lebontására terjed ki. Az ízeltlábúakat jellemző tulajdonságok között növények és rovarok tylenchida parazitái megemlíteni a szelvényezettséget, az ízelt lábakat, a kitines külső vázat, a trachearendszert, a koncentrálódott hasdúclánc-idegrendszert és a pont- illetve összetett szemeket. Az ízeltlábúak törzsébe növények és rovarok tylenchida parazitái osztályok közül meghatározó növényvédelmi jelentősége van a rákoknak, a rovaroknak és a pókszabásúaknak.

Rákok osztálya Növények és rovarok tylenchida parazitái A zömében vízben élő fajok kopoltyúval lélegeznek.

10 GYILKOS PARAZITA, amikhez képest a horrorfilmek gyerekmesék

Testszelvényeik száma ötven is lehet. A szervetlen sókban gazdag külső vázuk páncélszerűen kemény kutikula. Lábaik lehetnek járásra specializálódott pálcalábak, vagy úszásra alkalmas levél- és hasadt lábak.

Posts navigation

A szájszerv három lábpárból alakult. Felépítése változatos, alapvetően egy pár rágó mandibula és két pár állkapocs maxilla alkotja. Zömében váltivarú állatok.

A fonálférgek rendszere A fonálférgek rendszere erősen átalakulóban van.

Az ide tartozó fajok posztembrionális fejlődése szelvényképző anamorfózis. Hazai rizstermesztő területek növényállományát a nyári pajzsosrák Triops cancriformis Bosc veszélyezteti. A mészben gazdag kutikulájú, lapított testű, szárazföldi érdes pinceászka Porcellio scaber Latreille posztembrionális fejlődése epimorfózis útján valósul meg.

Rovarok osztálya Insecta A hatlábú rovaroknak 21 szelvényből álló, egymástól jól elkülöníthető három testtájéka fej, tor, potroh van. A fejen található, változatos felépítésű szájszervek funkcionális működése határozza meg a táplálék megszerzésének módját. A szilárd táplálékot fogyasztó állatok a sáskák, szöcskék, bogarak és lárváik rágó szájszervét páros rágók mandibula az állkapocs maxilla és az alsó ajkak labiumvalamint a felső ajkak labrumtovábbá a nyelv lingula alkotja.

Ebből az ősi típusból, módosulással jöttek létre a többek között folyékony táplálék felvételére alkalmas szúró-szívó szájszervek. Ezzel a szájszerv típussal — figyelemmel a módosulásokra — táplálkoznak a tripszek, poloskák, kabócák, növénytetvek, levélbolhák, liszteskék, levéltetvek, pajzstetvekatkafélék és a vérszívó szúnyogok.

A legyek nyaló-szívó szájszervét a fejtokba épült alsóajak alkotja, amelynek kiszélesedett végét a tracheákból kialakult nyálvezető csövek szövik át. Táplálékuk mézharmat, nektár stb. Több családba tartozó faj szájszerve visszafejlődött, ezért nem táplálkoznak.

Teljes átalakulással fejlődnek, lárváik nyű típusúak. A legtöbb faj váltivarú. A növényeket károsító lepkefajok imágói mézharmattal, nektárral, virágporral, táplálkoznak, de soha nem károsítanak. Szájszervük a pödörnyelv, amely táplálkozás esetén egyenes lefutású csővé alakul, és betölti a táplálék felvételére alkalmas szívó szerepet. A szívó szájszerv az állkapocs külső karéjából alakult.

növények és rovarok tylenchida parazitái A san fermin élősködők élnek

Teljes átalakulással fejlődő lárváik hernyótípusúak. Azokra az anatómiai növények és rovarok tylenchida parazitái morfológiai, továbbá életmódbeli sajátosságokra itt nem térünk ki, amelyek alapot képeznek a rovarok osztályába tartozó rendek egymáshoz viszonyított elkülönítéséhez.

A növények és rovarok tylenchida parazitái többsége váltivarú gametogenesis. A nőivarú egyedek termelik a petéket, a hímek a spermiumokat, amelyek egyesülését követi a megtermékenyített peték rakása.

A megtermékenyítés elmarad a steril hímek párzó aktusát követően, mert a nőstényeket ért mechanikai ingerhatás ekkor is beindítja a pete lerakásához szükséges izommozgásokat.

A rovarfajok között gyakori jelenségnek számít a szűznemzés parthenogenezisamikor az ivarsejtek megtermékenyítés nélkül fejlődésnek indulnak. Kedvezőtlen külső környezeti hatásokra így szaporodhat a nyári pajzsosrák Triops cancriformis Bosca hamvas vincellérbogár Otiorhynchus ligustici Linnaeusa gyapjaslepke Lymantria dispar Linnaeus.

Számos rovarfaj szaporodására jellemző a nemzedékváltakozás heterogoniaaminek során a szűznemzéssel majd ivaros szaporodással fejlődő nemzedékek váltják egymást.

növények és rovarok tylenchida parazitái férgek tünetei felnőttként, hogyan kell kezelni

A szűznemzés során létrejött nemzedékek rövid távon 10 nap, 2 hét követik egymást, és így tudják kiaknázni a tápnövények kínálta táplálékforrásokat.

Az ivaros szaporodással pedig megőrzik a genetikai variabilitást. Ez a szaporodási mód, jellemzően a levéltetveknél érvényesül, amelyeknél ismert a teljes holociklikus és a részleges anholociklikus változat. A teljes szaporodási módot jellemzi, hogy a szűznemzéses nemzedékeket ivarosan szaporodó nemzedék váltja fel.

Ezzel szemben a részleges szaporodást a szűznemzéses nemzedékek végtelen sora jellemzi, kedvező ökológiai körülményeket biztosító feltételek között.

A teljes és a részleges szaporodási mód egyaránt érvényesülhet a tápnövényt cserélő heteroecikus és az egy tápnövényű monoecikus levéltetű fajoknál. Az embrionális fejlődés befejeződését követően született lárvákkal kezdődik, majd az imágó élettel befejeződik a posztembrionális fejlődés.

Növényvédelmi szempontból ítélve fontos, hogy a kárt okozó állatok lárvái minden esetben fitofág táplálkozásúak, tehát vagy szilárd rágó szájszervűekvagy folyékony szúró-szívó szájszervűek táplálékfogyasztók. Az ízeltlábú rovarok fejlődése két alapvető csoportba sorolható: Szelvényképző fejlődés anamorfózis jellemzője a vedlésekkel együtt járó szelvényszámnövelés.

Így fejlődnek pl. Szelvénytartó fejlődés holomorfózis jellemzően a rovarok osztályára érvényes. Életük folyamán állandó szelvényszámuk van, tehát vedlések során az nem változik. A következő fejlődési formák különböztethetők meg: Kifejlés epimorfozis. A lárvák hasonlítanak az imágókra, szájszervük, táplálkozásuk és kártételük is megegyezik.

A primer lárvák vedlésekkel ivarérett imágóvá alakulnak. A kifejlés változatai közé tartozik az ametabólia, a monometabólia, a pseudometabólia és a neometabólia. Közülük kiemelhető a monometabólia, mert az utolsó lárva szárnykezdeménnyel rendelkező növények és rovarok tylenchida parazitái.

Így fejlődnek a tojócsöves és tojókampós egyenesszárnyúak, a fülbemászók, a poloskák és a levéltetvek.

férgek emberben

A neometabólia a tripszekre jellemző fejlődési változat. A második lárvastádiumot szárnykezdeményes pronympha előnimfamajd pedig egy vagy két félig nyugvó nymphaszakasz követi az imágóvá alakulás előtt. Félátalakulás hemimetamorfozis. A lárváknak már vannak lárvakori szerveik.

Életmódjuk és életterük eltér az imágókétól. A lárvák másodlagos, vagy szekunder lárvák. A félátalakulás változatai közé tartozik a prometabólia, a heterometabólia és a heremetabólia. Közülük a kabócák egy részére jellemző a heremetabólia.

Az utolsó lárvastádium előtt pihenő szakasz van, ami után — bábállapot nélkül — elveszítik lárvaszerveiket, és kifejlesztik szárnyaikat, imágóvá alakulnak. Teljes átalakulás holometamorfozis. Az így fejlődő rovarok tercier vagy harmadlagos lárvái nem hasonlítanak az imágókra.

Kerekesférgek rovarparaziták

Az élőhelyek esetében is vannak eltérések cserebogarak-pajorok, pattanóbogarak-drótférgek. A kifejlett lárvák bábozódnak, amelynek során mélyreható fiziológiai változások eredményeként imágóvá alakulnak. A holometabóliára jellemző fejlődésmenet során a petéből fajokat jellemző típusú lárva kel, amely élete során többször vedlik, majd bábozódik és végül imágóvá alakul. Ez a fejlődésmenet érvényesül pl.

A fontosabb tercier lárvák között megemlíthetők a lepkék valódi és araszoló hernyó- a levéldarazsak álhernyó- a futóbogarak kampodeoid- a cserebogarak pajor- a pattanóbogarak drótféreg- a levélbogarak levélbogár- az ormányosbogarak kukac- valamint a kétszárnyúak nyűtípusú lárvái. Tor és haslábai soklábúak vannak az araszoló- a valódi- és álhernyóknak. Három pár torlába kevéslábúak van a pajoroknak, a drótférgeknek, valamint a kampodeoid és a levélbogárlárváknak.

Láb nélküliek lábatlanok a kukac- a pondró- és a nyűtípusú lárvák.

Növény- és talajvédelem

A fejlődésüket befejezett lárváik bábozódnak. A bogarakra, méhekre és darazsakra jellemző a szabadbáb végtagjaik testhez simulnak, de szabadon állnak. A lepkék fedettbábjának ismertető jele a testrészek végtagok rajzolatának felismerhető volta, amelyeket burok szorít a testfelülethez. A legyek tonnabábján a testszelvények rajzolata látszik, mert ez a burkolat az utolsó lárvastádium megszilárdult kutikulája, amely szabadbábot zár magába.

Sáskák rendje Caelifera Imágók és lárvák rágó szájszervű kártevők. Rövid csápúak, a test félhoszát nem haladják meg. A harmadik lábpár ugróláb.

Ciripelő hangot adnak az ugróláb combjának a fedőszárny kiemelkedő eréhez dörzsölésével. Váltivarúak, epimorfózissal fejlődnek. Ismert növényevők az olaszsáska Calliptamus italicus Linnaeus és a marokkói sáska Dociostaurus maroccanus Thunberg. Tojócsöves egyenesszárnyúak rendje Ensifera A nőivarú egyedeknek fejlett tojócsöve van. Fonalas csápjuk a test hosszát meghaladhatja.

Az első lábpár lábszárán fejlett tümpanális hallószervük van.