Széles szalagtest üreg. Az emberi anatómia, ahol ez


Contact us about this article Borbély Szilárd könyvének olvashatóságát egy paradoxon alapozza meg, szervezi s egyben avatja egyedülállóvá a kortárs irodalomértésben — hogy rögtön meg is nevezzük: e kritikai attitűd mélyén két vehemensen egymásnak feszülő aktivitás rejlik, az affirmáció és a szkepszis.

A feladatunk tehát az affirmáció és a szkepszis paradox formába rendeződésének mint a kritikusi ítéletalkotás szervező erejének a súlyát felmérni és megérteni, végül javaslatot fogalmazni meg arra vonatkozóan, hogy ezt a ránk, olvasókra, kortárs befogadókra nehezedő nyomást, terhet, felszabadító erőt — kire hogyan hat a paradoxon — hordozni tudjuk magunkban.

Azaz fontolóra vegyük, vitatkozzunk vele, elfogadjuk, elutasítsuk stb.

belfereg elleni keszitmenyek

Ahhoz, hogy Borbély Szilárd — főképp az utóbbi tíz évben széles szalagtest üreg esszéiből és kritikáiból kibontakozó — líraértelmezését pontosan körvonalazhassuk, rá kell hangolódnunk erre a könyve szívében igen markánsan szituálódó paradoxonra. Ez már csak azért sem könnyű feladat, mert a paradoxonok általában cselesek, a bolondját járatják velünk, befogadókkal, valamiféle lehetetlenségbe torkolló folyamatot végül mégiscsak széles szalagtest üreg állítanak be, vagy fordítva, lerántva a leplet a lehetségesről bebizonyítják, hogy az lehetetlen.

Borbély Szilárd lírafelfogásának paradoxona ráadásul még, mondhatni, különösen is fondorlatos vagy kedvenc korszaka, a XVIII.

széles szalagtest üreg koi paraziták kép

S ez utóbbi jellegzetesség, tehát a karakterisztikusan előzékeny, affirmatív kritikai magatartás mellett nem mehetünk el széles szalagtest üreg sőt külön bekezdés nélkül.

Borbély e tekintetben a magyar irodalomnak egy immáron feledésbe merült, sőt majdhogynem teljesen eltűnt, megszakadt tradícióját eleveníti föl.

Amit olyan címek jeleznek a nem is olyan távoli irodalmi múltból, mint a Megközelítések Vas IstvánÉrintések, Noteszlapok Mészöly MiklósAz ádáz szemtanú Orbán Ottóhogy csak találomra említsek néhányat. Széles szalagtest üreg szenvedély, a tévedések felvállalása s fenn-tartása, valamint a felfedezés öröme és revelációja adja ilyenkor a versértés kereteit.

A sertésszalag életciklusa és fejlődési fázisai

Ez a természetes kritikai diszpozíció felülírja mind a tudományos diskurzus mesterkélt-művi, mind a költőieskedő kritika fennkölten dagályoskodó szövegkezelését.

E vállaltan esetleges, a múlandóságot önnön formálódása szerves alkotóelemének tudott kritikai magatartás részint szimptómákat tudatosít a kortársi befogadókban, tendenciákat jelez s vetít előre, részint szinte egyenesen bízik saját elévülésében.

Természetesen nem az a szándéka, hogy ne legyen igaza, de mert hangsúlyosan s vállaltan javaslatot fogalmaz meg egy adott alkotó teljesítményéről vagy egy korszak folyamatairól, egyrészt a megvitathatóság plauzibilitásában érdekelt, másrészt az előforduló, esedékes széles szalagtest üreg megoldhatóságának reménye táplálja véleményét. Ez az alkalmiság és már-már transzcendentális elévülés nemhogy akadályozná a véleményformálást, de éppen az esztétikai tapasztalatok élesedését és a gondolat létrehozásának koncentrációját eredményezi, azaz a kritikai ítélethez szükséges elmélyülésnek kedvez.

A Hungarikum-e a líra? Megelevenedik a könyvben a múlt század második felének kurrens és az ezredforduló széles spektrumú magyar költészete, tulajdonképpen a nemzedéki, szekértábori, stílustörekvési, hagyománykövetési szempontokra való tekintet nélkül. Olvashatunk itt esszéisztikus gondolatfutamot egy elrontott, sőt legyilkolt daktilus kapcsán Radnóti költészetének centenáriumi újraolvasásakor az anyanyelvbe vetett remény és a széles szalagtest üreg erő összekapcsolódásának szükségességéről, a nemrég, főleg a recepcióesztétikai értés felől újra felfedezett Szabó Lőrinc önfélreértő magatartásáról az avantgárdhoz való viszonyát illetően konkrétan, hogy megtagadta azt.

Történet az édesvízi élet témájáról. Előadás az "édesvízi élet" témáról

Teológiai megfontolásokat is mozgásba galandféreg mi ez, az eszkatológiai kérdezést líraelméleti okfejtésekbe oltó értekezést arról, hogy Pilinszky versbeszédében hogyan formálódik a térvesztés figurális megszerveződése, a képviseleti költői beszédmód kudarcát tárgyazó kísérletet az Illyés-költészet hatástörténeti bezárulásáról, rekanonizálhatatlanságáról, recenziókat Somlyó György szonett-könyvéről, a Hajas Tibor művészeti tevékenységének dokumentációját közreadó kötetről, ennek kapcsán pedig a hazai neoavantgárd kritikai recepciójának méltatlan elmaradásáról.

Borbély Szilárd kritikai széles szalagtest üreg látóterében újra élővé válik a már megtörtént irodalom. A költőiként is megedződött, cizellált látása történővé teszi az egyszer már megtörténtet. Ebben a vonatkozásban persze mindegy, hogy a kétszáz évvel ezelőtt élt s alkotott Csokonainak széles szalagtest üreg modern magyar irodalmat egyáltalán lehetővé tevő bordalairól beszél vagy a köztünk élő s alkotó Parti Nagy nyelvi leleményességen alapuló verstanát boncolgatja.

Az, hogy elevenné válhat s meg is elevenedik Borbély Szilárd költői látású kritikusi olvasása nyomán a magyar irodalom, azon belül is főképp a líra, leginkább annak köszönhető, hogy értelmezői széles szalagtest üreg révén a textuális előfeltételezettség antropológiai dimenzióban teljesedik ki.

Ascaris humán végső és közbenső fogadó

Bár, hogy mit is jelent itt pontosan a költői látás és a kritikai olvasás megkülönböztetése, azt nehéz lenne röviden tisztázni, mindazonáltal megjegyzendő, hogy Borbély Szilárdban mégiscsak a kortárs líra egyik széles szalagtest üreg szellemű, ugyanakkor a tradíciót folyton újrateremtő alkotóját tisztelhetjük, ami nyilván reprezentálódik kritikusi magatartásában. Természetesen nem arról van szó, hogy saját költői eszményeit kérné számon mások művein s törekvésein, arról sem, hogy mintegy omnipotensen, költői és kritikusi mércét egyaránt érvényesítve ítélkező gyakorlatában formálná meg véleményét.

Krónikus giardiasis felnőttek tünetei nem erről van szó. Igen, gyanakvás és kötelesség együtt, az önmegfigyelés és az olvasás során, ez leginkább persze azt a hasadást hivatott reflektálni, amely az irodalmi emberben legjobb esetben a termékenység forrása.

Egészen pontosan, freudi és deleuze-i szóhasználattal egyszerre élve, a lélek hasadási síkja szökésvonalak lehetőségterepeként engedi formához jutni az ötletet. In: Uő. Magvető, Bp. A textualitásnak és a szemiózisnak ez a reflektált rávonatkoztatása a szöveget olvasó, jeleket használó ember világára, nyelviség és referencialitás finom szövésű hálójának-hálózatának ily módon történő szövése-szövődése a Borbély-kritika egyedülálló, másokkal összetéveszthetetlen dikcióját hozza létre.

Erre rengeteg példát hozhatnék a könyvből, de ha már a Csokonai- Pilinszky- és a Parti Nagy-írásokat emlegettem az előbb, maradnék ezeknél a szövegeknél.

széles szalagtest üreg

Pilinszky versnyelvének térpoétikai szempontból történő vizsgálata elsősorban azért nagy ötlet, mert általa több olyan kérdés fogalmazható meg újra termékenyen, amelyek sok esetben puszta mantraként vagy áhítatunk terméketlen jeleként fakadnak a befogadóból. Ilyen minden bizonnyal a szóközök vagy a szavak jelentésmódosulásának problémája e metafizikai, akusztikai eredetű?! Az eszkatológiai világvesztés lehetetlen vagy képtelen kompenzációja visszhangzik Pilinszky verstereiben?

Vagy még élesebben szcenírozva: az istenétől elárvult ember kétségbeesett vagy rezignált gesztusait olvashatjuk ezekben a felkavaró Pilinszky-szövegekben? Míg Pilinszkynél a nyelv i mozgás, áthasonítás, áthelyeződés az elbeszélhetetlen csak vényköteles férgek elbeszélés enigmatikus oximoronjává sűrűsödik, szálkásodik sic!

Casanova, Maszk

Az emberi parazita fertőzés és kezelés jelei itt pontosan fordítva működne a dolog: amíg tehát a Pilinszky-líra és más nagy, az elnémulás felé metaforizálódó költészet esetében az elbeszélhetetlenségbe, vagy éppen az elmondás, egyáltalán a mondás hiányába fordul át a szöveg, elbeszélhetetlenné válik-jelölődik az emlékezet, addig a Parti Nagy-versben és más nagy, a szövegelés irányába metaforizálódó líra esetében éppen a széles szalagtest üreg emlékezetünkben őrződő klisék, beidegződések, közhelyek, állandósult szókapcsolatok stb.

Nos, ezek után, a kritikai gyakorlatnak ilyen affirmatívan felerősödő versolvasói aktivitása után joggal merül fel a kérdés, miben áll, miért s honnan ered a mélységes szkepszis Borbély líraértelmezésében. Meglehet, hogy az utóbbi széles szalagtest üreg oly sokat emlegetett kánon ki fogja heverni ezt az újabb csapást is.

De a líra, azt hiszem, nem. Ha van neki. E két legutóbbi idézet az adott kritikát záró, tehát nyomatékosító, az olvasóban óhatatlanul erősebben visszhangzó mondatok.

széles szalagtest üreg

Ascaris humán végső és közbenső fogadó - Kezelés

Mára azonban a líra már nem része a hatalmi konstrukciók működésének. Vagyis nem képvisel értéket a magyarok számára sem.

giardia cryptosporidium quik chek

A sort tulajdonképpen folytathatnám, de nem szaporítanám a szót, mert részint az eddigiekből is világossá válhat a szkepszis mélységélessége, részint a lírai nyelv iránti bizalom és affirmáció alakzatai azért mégiscsak túlsúlyban vannak a könyvben. Ez utóbbit azért gondolom hangsúlyozandónak, mert természetesen nem arról van szó, hogy Borbély Szilárd a lírát, a lírai beszédmódot általában kérdőjelezné meg mondjuk, a prózai, kritikai vagy éppen filozófiai beszédmódokkal szemben vagy azokhoz képest.

Vélemények

Azt viszont erősen szeretném állítani, hogy Borbély affirmációjának eleven alakzatai mélységes esztétikai szkepszise nélkül elhalványulnának vagy éppen elhalnának. Szóval mi is a helyzet ezzel a szkepszissel, s hogyan kellene értenünk affirmáció és szkepszis paradox elrendeződését? Egyrészt tehát arról van szó, hogy Borbély mint kritikus versértő józanul s kíméletlenül opponálja a mindenkori fennálló poétikai alkotók és korszakok oldaláról egyaránt releváns helyzet általa érzékelt anomáliáit.

Mindez a mostani, mediális korszak nyomtatott versus digitális reprezentáció kérdésében a szokottnál is élesebben vetődik fel, de ezt nem kell se túl- se alulértékelnünk. Másrészt viszont széles szalagtest üreg az oppozíció, tagadás, azaz a negatívba átfordított, tehát mindenképpen valamiféle elvesz t ettet, veszendőt fenntartó állítás kontextuálisan-nyomatékosan az esendő lét felől van mozgásba hozva s útjára indítva.

Férőhely szervek leírásánál jelenetek

Az egyes, ezen a nyelven nyomot hagyó ember elmosódik és feloldódik ebben a nagy óceánban. De az írásokban ottmaradt nyelv által mégiscsak az ő valamikori esendő létével szembesülünk.

A nyelvnek és a létnek eme kételyen alapuló konstellációba-rendezése és figurális felszabadítása aztán végig megmarad a kötet írásaiban. A kétely nem feltétlen s kizárólag a lét teljességének visszahozását, illetve a nyelv tökéletességének a megteremtését illeti, hiszen a töredékes nyelv és az esetleges létezés szituatív egymásba-érése, lírai formába-rendeződése is bármikor szétszakadhat, beomolhat, roncsolódhat.

A kétely a bármiféle szintézis képtelenségének ironikus diszpozíciója Borbély Szilárdnál, helyesebben annak magas fokú és művészien megformált tudomásulvétele, hogy a tagadásban-lét, az oppozicionális kritikai hang, az antitetikus ízlésítélet nem széles szalagtest üreg a hiány üressége, hanem egyszersmind a forma lehetőségtere. Ez az elvárás nem tud a lírára mediális keretként, formateremtő erőként, a jelentések bábájaként tekinteni.

széles szalagtest üreg

Az anyanyelv továbbra is szülő anya helyett a teremtő atya metaforája körül tartja a líra fogalmát. A maieutikus módszer e helyt történő esztétikai-kritikai metamorfózisa jól példázza Borbély Szilárd líraolvasásának perspektíváját.

Mert igenis van neki perspektívája.

széles szalagtest üreg jó antihelmintikus gyógyszerek

Ám e perspektíva számbavételéhez vissza kell térnünk a paradoxon fogalmához. Hogyan képes az affirmáció és a szkepszis egymáshoz viszonyulni? Ha mi most az olvasó figyelmét a paradoxonra mint viszonyfogalomra, mint olyan lehetőségtérre irányítjuk, amelyben az affirmáció és a szkepszis egymásba kanalizálódik, akkor ezt mindenekelőtt azért tesszük, mert a paradoxonban mint retorikai alakzatban véljük felfedezni azt az erőt, amely elősegíti mind az affirmációnak, mind a szkepszisnek, hogy aktivitásaikban s irányaikban önmaguk maradhassanak, egyben inspirálódhassanak, átalakulhassanak a másik által, ezáltal pedig új alakzatok születhessenek.

A paradoxon lehetővé teszi a sokaság, a sokszorozódás, a sokszínűség kritikai reflexió útján történő megragadását, anélkül, hogy a forma egységképzete s lehatároltsága beárnyékolná, megsértené a pluralitás kalandos útjait.

Összességében elhelyezése a belső szervek testünk belsejében láthatjuk a képeket ezt a cikket. Az emberi test három fő üregek: Mellüregben. Hatalmas üreg és a medence.

Borbély sokféle s egymástól természetszerűleg különböző szerzőt, műalkotást, tendenciát, problémamezőt von be kritikai reflexiójának színes és gazdag világába, s hogy ez a különbözőség egyáltalán nem zavaró, sőt, éppen ez tartja fenn a világát mintegy a maga erejéből, az különös módon az affirmáció és a szkepszis széles szalagtest üreg köszönhető: a paradoxon képezi az erőcentrumot. Persze ez sem új keletű, de kétségtelenül ritkán formálódik meg ilyen tisztán és sokrétűen. A romantikus transzcendentális költészet és kritikaelmélet Friedrich Schlegel-féle gyakorlatát jelölhetjük meg pl.

"Futótérd" megelőzése masszázshengerrel

Benne ugyanúgy megformálódnak egy korszak esztétikai, irodalmi, sőt politikai tendenciái, mint a műalkotás poétikai, absztraktív, alkotáselméleti elvei. Schlegel az Athenäum töredékek híres Tandori Dezső.

In: Uők. Gondolat, Bp.

Férőhely szervek leírásánál jelenetek

Amint Borbély Szilárd is hasonló érzékenységet mutat mind a korszak, mind a műalkotás, mind pedig a reflexió költői és kritikai megsokszorozása és sokszínűsége iránt. Borbély Szilárd: Hungarikum-e a líra? Parnasszus Könyvek, Tipp-Cult Kft.